Az 1764-es január7-i mészárlás áldozatainak emlékére a századfordulón emeltek hatalmas kőoszlopot a tetején turulmadárral Madéfalván. Itt minden évben megemlékeznek a madéfalvi veszedelem áldozatairól.

Nagy hópelyhekben hullt a hó a január 7-i megemlékező ünnepségen Madéfalván. Az osztrák katonaság által ártatlanul lemészárolt több mint 400 székely, köztük nők és férfiak, öregek, fiatalok és gyermekek áldozata előtt több mint 250-en hajtottak fejet. A fehér hópelyhek pedig mintha tisztára mosták volna az 1764-ben vérrel áztatott székely földet.

A megemlékezésen ünnepi beszédet mondott Szentes Csaba, Madéfalva község polgármestere, Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke, Tánczos Barna vidékfejlesztési államtitkár valamint Zsigmond Barna Pál főkonzul.

„A madéfalvi veszedelem emlékezetét úgy is lehet értelmezni, mint egy olyan közösségnek az erejét, amely minden tragédián túl tudott lépni, képes volt a felégetett földeket, házakat újraépíteni, képes volt a közösséget újrateremteni. Kérdés, hogy örököltük-e őseinktől ezt a kitartást, ezt a makacsságot, ezt az erőt? Örököltük-e azt a tudást, mellyel elődeink a történelmi viharokat túlélték? Azt gondolom örököltük ezt a tudást és képesek vagyunk Székelyföldet újraépíteni, hiszek abban, hogy azokat az értékeket, melyeket örököltünk, képesek vagyunk továbbadni" – hangsúlyozta ünnepi beszédében Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke, továbbá kiemelte, hogy „a székelyek szeretik a szabadságot és szeretnek saját sorsukról maguk dönteni, Madéfalva üzenete ezt is tartalmazza."

Tánczos Barna vidékfejlesztési államtitkár szónoklatában a földhöz való ragaszkodás fontosságát hangsúlyozta: "Igaz már nem karddal, ágyúval kell küzdenünk, hanem a diplomácia és a politika fegyverével kell kiharcoljuk azt, ami nekünk kijár, azért, hogy Székelyföld a miénk maradhasson, azért, hogy Székelyföldön nekünk életünk, jövőnk legyen. A miénk székelyeké, merthogy egy föld azé, aki kemény munkájával, verejtékével öntözi, azé, aki ha óvni kell, életet, vért áldoz, azé, aki belakja, fejleszti és építi"

„Talán 1764-ben találkozott a menni vagy maradni sorskérdéssel a székelység, a január 7-i események több ezer székely életét változtatták meg mindörökre. Voltak, akik elmenekültek, voltak, akik megmaradtak, mindannyiuknak a megpróbáltatás évei voltak ezek. Az akkori események arra tanítanak minket, hogy milyen hatalmas kincs az összetartozás, az, hogy közös az életünk, közös a nyelvünk"- hangoztatta Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul.

Madéfalva község polgármestere Szentes Csaba kiemelte a község akkori meghatározó szerepét: „tanulságos ez a nap, számunkra, láthatjuk, hogy akkoriban Madéfalva meghatározó község volt a környéken, azt szeretnénk, hogy ismét erős községé váljon, és hogy itt mindenki otthon érezze magát. Szeretnénk, ha többen jönnének megemlékezni, a rendszerváltás után emlékszem, hogy több mint ezren is voltak az ünnepségen, most már egyre kevesebben jönnek. Mindenképpen tanulságos az elődeink kitartása és ezt szeretnénk átadni az ifjabb generációnak" – fejtette ki a polgármester.

A megemlékezés koszorúzással, valamint a magyar és székely himnuszok eléneklésével zárult.

Hozzászólások | Szabályzat

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."